Bevallom őszintén én is szkeptikus voltam Gulyás Márton és a Közös Ország mozgalom ötletének működőképességén, hiszen – gondoltam – az ellenzéki szavazók úgysem szavaznának egymás jelöltjeire. Aztán ahogy lassanként megértettem, hogy működik a választási rendszer és hogyan képződnek a töredékszavazatok, azt is sikerült fölfognom, hogy van értelme a koordinált jelöltállításnak és hogy ezzel meg lehet akadályozni a 2/3-ot. Ezek után nem szívesen, de hajlandó voltam a saját pártpreferenciámat félre téve a legesélyesebb ellenzéki jelöltre szavazni egyéniben.
Ez egy nagy lehetőség volt! És bizonyítottan működött – azokban a körzetekben, ahol megtörtént...
Hat körzet volt, ahol valóban egy un. „demokratikus ellenzéki” jelölt maradt a kormánnyal szemben, ebből háromban nyert is az ellenzéki jelölt. A negyedikben éppen hogy nyert a Fidesz jelöltje 29 822 szavazattal, Szél Bernadett előtt, aki 29 036 voksot gyűjtött be. Az átjelentkezettek és a külföldiek szavazatára még várunk ugyan, ezek akár meg is fordíthatják az eredményt.
Nem kellenne azonban erre várni, ha a Jobbik, és/vagy a Kétfarkúak jelöltje is visszalép az LMP miniszterelnök jelöltjének javára, hiszen a jobbik 5652, a kutyapárti 1469 szavazatot vitt el. Egyik párt sem volt hajlandók visszaléptetni sehol jelöltjeit. A kutyák arra hivatkoztak, hogy sem az MSZP, sem Gyurcsányék, sem a szélsőséges Jobbik javára nem akar visszalépni. Ez talán még jogos is, de ettől Szél Bernadett javára visszaléphettek volna.
Miskolcon nyert ugyan a Fideszes Hubay György 18518 szavazattal, Dr. Varga László ellen, aki 14367 vokssal lett második. Itt a harmadik helyezet jobbikos Pakusza Zoltán (13496 szavazat) vissza nem lépése talán indokolható, mert egy Jobbik szavazó lehet, hogy inkább a Fideszre szavaz át, mint az MSZP-re, így ez valószíműleg nem hozott volna az ellenzék konyhájára, sőt. Ettől még Szél Bernadett körzetében ők is visszaléphettek volna.
A hatodik ilyen körzetben szintén nyert ugyan a Fidesz, de ahol volt koordináció, ott 3 ellenzék, 1 majdnem döntetlen és 2 vereség. Azaz ahol a koordinált körzetek minimum fele elhozható az ellenzék által.
Jó néhány körzet volt, ahol vissza kellett volna lépnie valamely jelöltnek, pl. az LMP-nek is. Ha a zöldek öt budapesti körzetben visszalépnek, vagy ezek közül csak 2-ben, az ellenzéknek ennyivel öbb mandátuma, a Fidesznek ennyivel kevesebb lenne a parlamentben, amivel már nem lenne meg a 2/3-uk! A DK, a Jobbik és a Kétfarkú Kutya Párt jelöltjeinek visszalépése is sok körzetben indokolt lett volna, mert ez ellenzéki győzelemhez vezetett volna.
Összesen legalább egy tucat olyan körzet volt, amelyet mind elhozhatott volna az ellenzék, de ha ebből csak 2-ben még vissza lépett volna akinek kell a legesélyesebb javára, akkor nincs Fidesz 2/3. Két körzet! Lehet mutogatni az LMP-re, az MSZP-P-re, a Jobbikra, a DK-ra, a Momentumra, a Kutyákra. De ezek közül csak két helyen bármelyik visszalép, a Fidesz bukja a 2/3-adot. Tök mindegy kicsoda! Önként oda adni valamelyik ellenzéki riválisunknak még mindig jobb, mint a Fidesznek, mert legalább a 2/3 kivédhető.
Az ötlet nagyszerű volt, tolták is rendesen Gulyás Marciék, Márki-Zay Péterék, a választók is be voltak oltva honlapokkal, hogy ahol a pártok nem koordinálnak, ott a választó megnézhesse, hogy ki a legesélyesebb és orrát befogva arra szavaz, ha rühelli a Fideszt.
A régi, két fordulós rendszerben az első után kiderült, ki az esélyes, könnyebb volt a koordinálás, a többiek általában visszaléptek a javára. A jelenlegi rendszer csak annyiban különbözik, a korábbitól, hogy egy fordulós, így meg kell mérni előre, hol ki az esélyes. Kvázi ez az első forduló ma. Ez sem lehetetlen, csak több idő, energia, pénz kérdése. Sajnos az állam nem végzi már el a pártok helyett. Ami nem feltétlenül baj, mert legaláb nem fogy miatta közpénz. A Közös Ország Mozgalom elvégezte egy részét, vagy két tucat körzetet megmért. A pártoknak – összefogva akár a KOM-mal – rendelniük kellett volna EGY közvélemény-kutatást a legbizonytalanabb körzetekre, kiderítendő, hol ki a legesélyesebb. Persze ez dárga, időbe, energiába kerül, kinek a kutatója legyen a szerencsés, de össze lehet rá dobni, meg lehet beszélni, ki a legsemlegesebb kutató. Ezután az „első forduló” után ugyanaz, mint a régi rendszer, koordináltan mindenki visszalép a legesélyesebb javára a „második fordulóra”. Ahogy ez történt a 2010 előtti választásokon is.
Csak így lehet letörni a 2/3-ot! Ez egyműködő módszer! A módszer bizonyított ott, ahol alkalmazták! Még két körzetben kellett volna (minimum) és bukik a Fidesz 2/3! 2022-ben ez lesz a feladat. Mindenki féltette a saját mandátumát a többiektől, így nevető nyolcadikként elvitte őket a Fidesz.
- Van közös ellenség.
- Igen, a Júdea Népe Front!
- Nem, a rómaiak!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ben2 2018.10.23. 10:27:22
Extrém esetekben ilyesmire akár szükség is lehet, de ahhoz, hogy mondjuk egy Jobbik be tudja adni a választóinak, hogy miért szavazzanak a balosokra, ne adj Isten Fletóékra, különlegesen erős érvekre van szükség.
Ezek az érvek a kampányban a kormányváltás, fideszesek bebörtönzése, alkotmányozás, új választási törvény, szakértői kormány stb. voltak.
Ezekről azok a pártok (és szavazóik), akik minimális realitásérzékkel rendelkeztek, illetve nem hazudtak saját maguknak és a szavazóiknak, név szerint: LMP, Jobbik, Kutyapárt, Momentum, pontosan tudták, hogy baromság.
De még ha nem is az, egy teljes, Jobbikot is magába foglaló összellenzéki választási koalíció nélkül kivitelezhetetlen.
Onnantól pedig, hogy a kormányváltó szövetkezés önámító illúziójának nem voltak hajlandóak bedőlni, az volt már csak a kérdés számukra, hogy ugyan mi a rákért adnának tök feleslegesen töredékszavazatokat az MSZP-nek és a DK-nak, amikor pont azért tart ott a Fidesz ahol, mert ezek a pártok egyáltalán még léteznek.
Valóban, a kétharmad néhány visszalépéssel megakadályozható lett volna.
És ha bárki őszintén elhitte volna az ellenzékben, hogy a maximum, amit ebből a választásból ki tudnak hozni, az a kétharmad megakadályozása és ennek érdekében hívták volna tárgyalóasztalhoz a pártokat, akkor nagy valószínűséggel sokkal több helyen történt volna visszalépés.
Csakhogy még a fideszesek sem hittek a kétharmad esélyében. A Medián ugyan az utolsó héten meglengette a kétharmad lehetőségét, de még ők is fenntartásokkal kezelték a saját kutatásukat és az előrejelzésüket "erős többségre" módosították.
Tehát ha tetszik, ha nem, a visszalépősdi és átszavazósdi stratégiai hiba volt. Nem a matekolás vagy a végeredmény miatt, hanem - ahogy a Kutyapárt megfogalmazta - mert a visszalépősdivel ellehetetlenítették az új baloldali mozgalmakat, míg a posztkommunistákat megerősítették a pozícióikban.
Való igaz, hogy a visszlépések és az átszavazások nélkül most még rosszabb lenne a helyzet. Na de kinek?
Csak az MSZP-nek és a DK-nak.
Miközben ha a ballib értelmiség nem a visszalépések és átszavazások kapcsán adott volna csak médiafelületet az új mozgalmaknak, hanem a mindent elborító kormányzati és ellenzéki sötét demagógia mellett ezeknek a pártoknak nem ellenszélben kellett volna bebizonyítaniuk, hogy vannak még értelmes és vállalható arcok a politikában, akkor talán az LMP is 10% felett végzett volna, a Momentum bejut a parlamentbe, a DK és az MSZP pedig kiesett volna.
Talán.
És akkor most nem azon menne a fingreszelés, hogy jaj micsináljunk, hanem hogy a megtisztult ellenzéki mezőnyben hogyan lehet végre a fidesszel szemben valódi és hiteles kormányzati alternatívát felépíteni.
Tehát ha már mindenképpen belemegyünk a "mi lett volna ha" önsorsrontó polemizálásba, érdemes lenne más "mi lett volna ha" forgatókönyveket is számba venni.