Hűs lombjaid alatt fekszem

százados gyökereiden,

- Van-e még jogállam?

- Magamtól kérdezem.

Te némán állsz

és csak fotoszintetizálsz

vígan.

Nem zavar, hogy COVID miatt

az emberek bezárkóznak?

Ez a végtelen csönd túl nagy itt nálad.

Nem fogalmazol meg magvas gondolatokat,

A fülkeforradalom óta eltelt egy évtized.

A NER akkortájt megszületett.

Te akkor is csak a talajból szívtad a vizet,

s párologtattad.

Így hűtötted saját mikroklímádat,

A 2006-os rendőrterror alatt.

Növesztetted ágaidat

önfeledt.

A rendszerváltás sokakat lelkesített,

a demokratikus piacgazdaság szele

téged meg sem érintett.

56-os forradalom. Ezrek haltak érte!

Te csak álltál itt gyáván a madárcsicsergésbe!

Akárcsak a Holokauszt alatt!

Nem bújtattad honfitársainkat!

Fáj-e neked Trianon?

Vegetálsz, mint sok millió magyar.

Az elveszett terület téged nem zavar?

Ne rabold hát az időmet!

Nem kell a lombod, nem kell a gyökered!

Megyek a dolgomra, itt hagylak tégedet!

Termelj csak oxigént, kösd meg a szenet!

Gréta Thunberg büszke lehet...

Ne politizálj, ne legyen véleményed!

Ez a végtelen közöny... Heh! Ez való neked!